Az írónő idős édesanyját magához véve kezdte el komolyabban számba venni gyermekkori emlékeit, felidézni, faggatni édesanyja fiatalkori alakját, megidézni, megszólítani édesapját és testvérét. Az idős asszonnyal folytatott párbeszéd fejezetei gyakran kezdődnek az "emlékszel, anyu" szavakkal.   [>>>]

Az írónő idős édesanyját magához véve kezdte el komolyabban számba venni gyermekkori emlékeit, felidézni, faggatni édesanyja fiatalkori alakját, megidézni, megszólítani édesapját és testvérét. Az idős asszonnyal folytatott párbeszéd fejezetei gyakran kezdődnek az "emlékszel, anyu" szavakkal. Előkerül egy-egy szemcsés fotó, a csobánkai vidéki emlékek, az édesanya mindig frissen, világos ruhában, fodrászolt frizurával áll az utcán, a szikár édesapa szinte áldón tartja nagy tenyerét újszülött kislánya fején, a mosolygós kisöcsöt a kamasz nővére emeli magasba. A napló, a memoár, a dialógus és a családi fényképalbum sajátos keveréke a különös, varázslatos atmoszférájú mű, mely a szemérmesen elhallgatott szeretet, az igazán fel nem róható mulasztások miatti elfojtott lelkifurdalás, a gondoskodás szorosabb kapcsolata által kiváltott érzések kibeszélésének, megvallásának őszinte szándékával szólnak - a hasonlóan érzékeny intellektusú olvasókhoz. [<<<]