Az ember sokszor hajlamos magára úgy gondolni, mint felsőbbrendű fajra, olyan életformára, amely értelmét tekintve kiemelkedik a többi teremtmény közül. Az utóbbi időszak etológiai kutatásai azonban lassan igazolják sokak sejtését: nem egyedül vagyunk kivételesen intelligens lények ezen a bolygón.   [>>>]

Az ember sokszor hajlamos magára úgy gondolni, mint felsőbbrendű fajra, olyan életformára, amely értelmét tekintve kiemelkedik a többi teremtmény közül. Az utóbbi időszak etológiai kutatásai azonban lassan igazolják sokak sejtését: nem egyedül vagyunk kivételesen intelligens lények ezen a bolygón. Az állati ész-toplistán az egyik legelőkelőbb helyen szerepel a jákópapagáj (vagy szürkepapagáj), amelynek képességei, értelme, kreativitása jóval túlmutat az utánzáson. Nem csoda, hogy sokan, akik otthon tartják ezt a fajtát, a jákók bűvkörébe kerülnek - így járt Villányi G. András is, akit egy Rudi nevű példány csavart teljesen az ujja köré. A jelen kötetnek kétféleképp ő - Rudi - a főhőse: egyrészt mesélője, másrészt főszereplője a történetnek. A mű első felében Rudi perspektívájából hallhatjuk papagájélete történetét: megtudhatjuk, hogy kelt ki egy infralámpa fényénél, megismerhetjük testvéreit (akik közül az egyik egy bunyó során leharapta két lábujját), "gyermek- és ifjúkorát" a tenyésztőnél és az állatkereskedésben, hallhatunk első gazdájáról, Botiról és családjáról, és a mostaniról, Kandúrról (aki nem más, mint az író), valamint mindennapjairól szerető otthonában. A Rudi-sztorikat a kötet második felében meg-megszakítják a történetek, amelyek Kandúr életébe, múltjába kínálnak bepillantást. A könyv - kortól függetlenül - az állatszerető olvasók figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]