A szabadidejében méhészkedő, kertészkedő, túrázó szabadúszó illusztrátor, Simona Smatana művészi igényességű mesekönyvjeinek megjelenési időrendjét tekintve első darabját tarthatjuk kezünkben. A többi kis hős sorában (Galacsinhajtó Hugó, 202422???; Komposzti Ferkó, 202422???) ezúttal Méhész Dodót   [>>>]

A szabadidejében méhészkedő, kertészkedő, túrázó szabadúszó illusztrátor, Simona Smatana művészi igényességű mesekönyvjeinek megjelenési időrendjét tekintve első darabját tarthatjuk kezünkben. A többi kis hős sorában (Galacsinhajtó Hugó, 202422???; Komposzti Ferkó, 202422???) ezúttal Méhész Dodót üdvözölhetjük, aki egy elhagyatott, kopár helyen él, így hát nem meglepő, hogy ő maga is állandóan kedvetlen és magányos. Egy véletlen folytán azonban a ruhaszárító kötelén egy rajzás utáni méhgomolyagot talál, amitől ugyan először tanácstalanság, sőt ijedtség lesz úrrá rajta, ám miután némi kutatómunka után rájön, mi is az, nemcsak megnyugszik, hanem egyenesen értelmet nyer addig sivár élete. Azonnal lázas munkába kezd: megtervezi, majd megépíti a méhek otthonát, s szép lassan profi méhésszé képzi magát. Ez pedig a környezetére is visszahat: a történet elején oly kietlen környék csakhamar csodálatos, termő ligetté válik, ami nemcsak édes mézet, hanem új barátokat is hoz Dodó házába. A részletgazdag, szemet gyönyörködtető ceruzarajzok ebben a kötetben sem okoznak csalódást, s mint ahogy a szerző korábbi műveiben, a kötet végén itt is néhány kulcskérdés mentén szerezhetünk további ismereteket a méhekről, aminek hitelességét erősíti, hogy a könyv szerzője szabadidejében maga is méhészkedik. A könyv előző két része mellé mindenképp beszerzésre érdemes, s az igényes mesekönyvgyűjtemények részét kell, hogy képezze. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]