Az európai líra nagy pillanata a 12-13. század, a trubadúrköltők kora. Szinte a semmiből tört elő e rafinált, nagyon áttételes, másrészt könnyed és dallamos költészet. Stílusos nyitányként IX. Akvitániai Vilmos fejéből pattant ki a talányos Ének a semmiről, amely előképe a modern egzisztencialista létérzésnek, egyúttal maradandó toposza minden későbbi trubadúrnak, aki annyira mámoros és annyira távol kerül a kedvestől, hogy tulajdonképpen nem is ismeri: "Bár nem tudom, van kedvesem -
