Az irodalomtörténész-szerző hosszú évek óta foglalkozik elmélyülten műfajelmélettel, elsősorban a tizenkilencedik századi magyar líra és próza kiemelkedő jelentőségű alkotói életművének tükrében. Jelen műve középpontjában ezúttal egy igazi klasszikus téma, Arany János balladaköltészete áll. Az első   [>>>]

Az irodalomtörténész-szerző hosszú évek óta foglalkozik elmélyülten műfajelmélettel, elsősorban a tizenkilencedik századi magyar líra és próza kiemelkedő jelentőségű alkotói életművének tükrében. Jelen műve középpontjában ezúttal egy igazi klasszikus téma, Arany János balladaköltészete áll. Az első fejezetben az Arany János-i ballada jellemzőit tekinti át (a ballada mérete, drámaisága és költőisége, a modern műballada specifikumai, epikusság, a balladai elbeszélés, az Arany-balladák poétikája, tárgyiassága és klasszifikációja). Ezt követően ír a kor új balladapoétikájáról az 1852-es "romance-mestermű", a Rozgonyiné példáján, áttekinti a románcballadák ismérveit, elemzi a Szondi két apródja című költemény jelentéstartományait, és a Zách Klára struktúráját. A munka további részében olvashatunk a kísértetballadáról, és a haláltánc műfajának megújításáról, valamint a démoniság megjelenéséről a balladákban (a Vörös Rébék példáján). Az utolsó rész témája az Arany János-i poétikai paradigmaváltás háttérhorizontjai. A kötet végén találjuk a tételesen felsorolt bibliográfiát. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]