A tizenkilencedik század második felében a szlovák kulturális élet és irodalom egyik megkerülhetetlen alakja volt Svetozár Hurban Vajanský aki politikusként éppúgy jelen volt a korabeli közéletben, mint íróként, költőként, befolyásos kritikusként az irodalmi palettán. Pont ezért törleszt sok   [>>>]

A tizenkilencedik század második felében a szlovák kulturális élet és irodalom egyik megkerülhetetlen alakja volt Svetozár Hurban Vajanský aki politikusként éppúgy jelen volt a korabeli közéletben, mint íróként, költőként, befolyásos kritikusként az irodalmi palettán. Pont ezért törleszt sok évtizedes, nagy adósságot a Magyar Napló az eredetileg 1884-ben megjelent Száraz hajtás című regény kiadásával, amely a szlovák irodalmi realizmus egyik alapműve, amely a dualizmus kori szlovák paraszti rétegről és életről ad átfogó, hiteles képet. A történet helyszíne Baranová, a morva határ közelében meghúzódó színtiszta szlovák falu, ahonnan "még öt napot kéne mennünk, hogy magyarokat találjunk". Regénye elsősorban részletes diagnózisnak tekinthető, amelyben pontosan rámutat a szlovákság hiányosságaira, tipikus hibáira és annak történelmi és társadalmi következményeire, ugyanakkor kijelöli a bajból kivezető utat is. A legfontosabbnak a hiteles, önfeláldozásra és fejlődésre egyaránt képes szellemi elit kialakulását tartja. Ezt az elvárást jeleníti meg legfontosabb karaktereiben, akiknek a sorsát nyomon követhetjük a regényben: Josef Kráļban, a munkát mindenek elé helyező főerdészben; a nemzetileg elkötelezett szorgalmas és rámenős birtokosban, Karol Vanovskýban; az egyszerű származású, de kreatív tanítóban, Albert Tichýben. A maga nemében feltétlenül hiánypótlónak tekinthető munka ugyan nem könnyű olvasmány, de a korabeli szlovák viszonyok és szépirodalom iránt érdeklődőknek feltétlenül ajánlott. [<<<]