Manapság természetesnek számít, hogy minden gyermek iskolába jár. Ez azonban nem volt mindig így. Amikor Magyarországon - Eötvös Józsefnek köszönhetően - 1868-ban bevezették a tankötelezettséget, akkor az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése mellett azt is el kellett fogadtatni   [>>>]

Manapság természetesnek számít, hogy minden gyermek iskolába jár. Ez azonban nem volt mindig így. Amikor Magyarországon - Eötvös Józsefnek köszönhetően - 1868-ban bevezették a tankötelezettséget, akkor az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése mellett azt is el kellett fogadtatni a családokkal, a társadalommal, hogy "a gyermeknek az iskolában a helye". A korabeli pedagógiai szaksajtó, az abban cikkező néptanítóság sokat tett azért, hogy a gyermekről való gondolkodás részévé váljon a tanuló állapot elfogadása. Jelen kötet az iskolás gyermek e "konstruálódási" folyamatát követi azokban az évtizedekben (1868 és 1906 között), amelyek a tankötelezettség "hőskorának" tekinthetők Magyarországon. A szerző munkájához felhasználta a források minél szélesebb körét, így a korabeli szakmai folyóiratokat (Néptanítók Lapja; Népnevelők Lapja; Család és Iskola; Magyar Tanítóképző) is. Szabolcs Éva az elméleti alapok után bemutatja a gyermekkort, mint társadalmi konstrukciót, valamint a témában korábban zajlott kutatásokat. Korabeli sajtócikkeket idézve bemutatja a néptanítói munkát, a család és az iskola viszonyát, a társadalmi viselkedés elsajátítását, az iskolai fegyelmezést vagy éppen a gyermek egyéniségének már akkor felmerülő kérdését. A szakmai következtetésekkel és részletes irodalomjegyzékkel záródó kötet általános gyűjtőkörű és szakkönyvtáraknak egyaránt ajánlott. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]