A cigánysággal foglalkozó szakirodalom egyik legjelentősebb, kétségkívül alapműnek számító, ugyanakkor - eleddig - szinte hozzáférhetetlen darabja Győrffy Endre 1885-ben összeállított magyar-cigány szótára. Szerzője alapul az akkori kárpáti cigányság nyelvét vette, amely bár számos szót, kifejezést   [>>>]

A cigánysággal foglalkozó szakirodalom egyik legjelentősebb, kétségkívül alapműnek számító, ugyanakkor - eleddig - szinte hozzáférhetetlen darabja Győrffy Endre 1885-ben összeállított magyar-cigány szótára. Szerzője alapul az akkori kárpáti cigányság nyelvét vette, amely bár számos szót, kifejezést olvasztott magába a vándorlással eltelt évszázadok során, szókincsében és nyelvtani jellemzőiben még világosan felismerhetőek voltak (és a mai napig is azok) az indiai gyökerek. Ahogy Bencsik Gábor az utószóban rámutat, a mű nem szótár a szó szoros értelmében véve, sokkal inkább "nyelvtanulási segédlet": bár formailag az ábécérendben egymás után sorjázó, vastagon kiemelt címszavak és az azokat kísérő egyszavas jelentések e műfajt idézik, közöttük megtaláljuk az egyes alapszavak ragozott alakjait is, amelyek önálló nyelvi egységekként szerepelnek a műben. Emellett külön, a szószedet mögött is találunk egy "magyar és czigány ragozás" című részt, valamint néhány dal, köszöntő, egy-két rövid mese szövegét, és komplett lefordított, a korabeli társalgási fordulatokba illő mondatokat. A reprint kiadásban megjelenő művet - immár modern szedéssel - Bencsik Gábor történész utószava zárja. Beszerzése általános gyűjtőkörű és romológiai szakkönyvtárak számára egyaránt javasolható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]