A rhamnuszi Antiphón a klasszikus korban, az 5. századi Athénban élt rétor, a tíz attikai nagy szónok közül az első. A hagyomány szerint vonakodott a közéleti szerepléstől, élete végén mégis részt vett a demokrácia megdöntésében az oligarchák oldalán, ezért a négyszázak bukása után Kr. e. 411-ben
[>>>]
A rhamnuszi Antiphón a klasszikus korban, az 5. századi Athénban élt rétor, a tíz attikai nagy szónok közül az első. A hagyomány szerint vonakodott a közéleti szerepléstől, élete végén mégis részt vett a demokrácia megdöntésében az oligarchák oldalán, ezért a négyszázak bukása után Kr. e. 411-ben kivégezték. A piliscsabai katolikus egyetem fiatal tanársegéde doktori disszertációja nyomán született munkájában az ő alakját és munkásságát kísérli meg körvonalazni. Az Athén bukását elkerülni hivatott négyszázak tanácsa felállításának hátterével és körülményeivel veszi kezdetét a mű, ezt követően a szerző tisztázza a három Antiphón nevű korabeli személy kiléte körüli ellentmondásokat, majd a rhamnuszi Antiphónnak tulajdonítható szövegkorpuszt mutatja be. A mű második részében Antiphón gyilkossági ügyekben elhangzott beszédeit elemzi. A kiváló filológiai erudícióval íródott mű nóvuma egyrészt az, hogy a szerző cáfolja azt a korábbi, hagyományban rögzült elképzelést, miszerint Antiphón visszavonultságban élt, az eseményeket csak a háttérből befolyásolta, hanem aktív közéleti szerepét hangsúlyozza. Másrészt a szövegek tükrében elveti "az önálló identitással rendelkező szofista Antiphón létezését". A korszak közéleti és jogi gondolkodását alaposan feltáró mű klasszika-filológusok, történészek és jogtörténészek érdeklődésére egyaránt számíthat, de az athéni demokrácia, illetve annak hanyatlása iránt érdeklődő nagyközönségnek is érdemes ajánlani a bibliográfiával, név- és tárgymutatóval záródó művet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]