A tanulmánykötet alapvetően új nézőpontból, mindenekelőtt a konkrét színházi előadásokat középpontba állítva foglalkozik a magyar színháztörténet elmúlt hat évtizedével, azon belül is kitüntetetten a huszadik század hetvenes-nyolcvanas éveivel. A két nagyobb szerkezeti egységből álló könyv első
[>>>]
A tanulmánykötet alapvetően új nézőpontból, mindenekelőtt a konkrét színházi előadásokat középpontba állítva foglalkozik a magyar színháztörténet elmúlt hat évtizedével, azon belül is kitüntetetten a huszadik század hetvenes-nyolcvanas éveivel. A két nagyobb szerkezeti egységből álló könyv első részében a szerkesztő Jákfalvi Magdolna járja körbe ? a legújabb nemzetközi tendenciákra is kitekintve ? a színháztörténet-írás módszertani és historiográfiai kereteit, majd színház és hatalom Kádár-korszakbeli viszonyáról, végül a harmincas évek sikeres szerzőjének, Mellár Rózsinak életművéről olvashatunk. A kötet gerincét azonban az a tizenhárom előadásrekonstrukció alkotja, amelyek archív anyagokra, illetve visszaemlékezésekre, korabeli kritikákra támaszkodva elemeznek egy-egy jelentős, izgalmas, emblematikus darabot. A sort ugyan Madzsar Alice 1930-as mozdulatművészeti előadása (Bilincsek) nyitja és Zsótér Sándor 2004-es Kamrabeli Csongor és Tünde rendezése zárja, de a többi elemzés egy szűk másfél évtizedet fog át Paál István 1973-as Kőműves Kelemenétől Füst Milán Catullusának Székely Gábor-féle színpadra állításáig (1987). A fiatal dramaturgok, színháztörténészek tollából származó írások a színházi alkotás, a színpadi megszólalás lehetőségeit vizsgálják. A névmutató záruló kötet egy eredeti, gondolatébresztő színháztörténet-írás első eredménye, amely a szakemberek mellett a színház- és drámakedvelő nagyközönség figyelmére is számot tarthat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]