A bor művelődés- és szellemtörténeti jelentőségét firtató irodalom szép hagyományokra tekint vissza a magyar szellemtörténetben, elég csak Hamvas Béla vagy Szekfű Gyula nevét megemlíteni. E művek sorát gazdagítja Zilai János, akinek a neves nem ismeretlen a hazai borkedvelők körében. A filozófiai
[>>>]
A bor művelődés- és szellemtörténeti jelentőségét firtató irodalom szép hagyományokra tekint vissza a magyar szellemtörténetben, elég csak Hamvas Béla vagy Szekfű Gyula nevét megemlíteni. E művek sorát gazdagítja Zilai János, akinek a neves nem ismeretlen a hazai borkedvelők körében. A filozófiai műveltségű ügyvéd szerző esszékötetében a bor élvezetének bölcseleti mélységeit bontja ki gazdag és sokszínű kultúr- és művészettörténeti adalékok kíséretében. A mű központi fogalma a mámor, amelyet egy olyan létállapotként definiál, amelyben az ember egyszerre tapasztalja meg érzéki-természeti voltát és az isteni szféra felé való örök vágyódását. Az elmélyült és kifinomult borélvezet igazi lényegét ebben a spirituális élményben jelöli meg a szerző. Az elegánsan megformált mű három fejezete az élmény fogalmát, majd a bor élményének érzéki, érzelmi és értelmi aspektusait fejti ki, végül ezekre támaszkodva beszél a mámorról. Az igényes megjelenésű, színes képmelléklettel kiegészülő, hivatkozásokkal záruló kiadvány figyelmet és empátiát vár el olvasójától, de különösebb filozófiai előképzettséget nem igényel. Az egyes fejezetek befogadásához ajánlott borok elemzésével is tarkított kiadvány a kifinomult borkritikák olvasóinak fog igazán tartalmas élményt okozni. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]