A litván-lengyel költő- és írófenomén, a Nobel-díjas Czesław Miłosz születésének századik évforduló adta az alkalmat ahhoz, hogy - behozva a hazai könyvkiadás egyik nagy lemaradását - végre kiadásra kerüljön néhány opusz a szerző legjelentősebb műveiből. Ezek közé tartozik jelen kötete is, amelyet
[>>>]
A litván-lengyel költő- és írófenomén, a Nobel-díjas Czesław Miłosz születésének századik évforduló adta az alkalmat ahhoz, hogy - behozva a hazai könyvkiadás egyik nagy lemaradását - végre kiadásra kerüljön néhány opusz a szerző legjelentősebb műveiből. Ezek közé tartozik jelen kötete is, amelyet az ötvenes években, egy Mongeron nevű kisvárosban tengődve vetett papírra, és amely 1958-ban, Miłosz párizsi emigrációjának utolsó évében került kiadásra Franciaországban. A műben olvasható húsz elbeszélés egy igazi européer gondolatfutamaiként olvashatóak: ekkorra már lassan enyhülni tűnt a második világháború okozta sebek fájdalma - hogy helyet adjon egy másfajta sokknak: a Közép-Kelet Európát eluraló sztálinista-kommunista diktatúra irdatlan szellemi pusztítása feletti megdöbbenésnek. Erre terített egyfajta melankolikus fátylat az emigrációs honvágy, a saját hely keresése a világban, a megtűrtség nyomasztó érzésének állandó jelenléte: "Tényleg nem álmodoztam egy percig sem arról, hogy meghódítom Párizst, mert a költő a saját nyelvét szolgálja, én pedig nyomorék voltam a lengyel nyelv nélkül" - vallja meg egyik írásában. Mindezek ellenére, sőt talán épp ennek feszültsége okán a lehető legtisztább és legkonkrétabb szándéka, hogy rávilágítson: a Nyugat és a Kelet egyetlen közös kulturális tőről fakadnak, Európának csak egy géniusza - igaz, számtalan arca és megnyilvánulási formája - van. A kötet olvasható egyfajta naplóként, vagy visszaemlékezésként is, de leginkább mégis egy különleges érzékeny és éber értelmiségi - egy igazi európai - örök érvényű igazságokkal és meglátásokkal teletűzdelt beszámolójának egy speciális időszakról és helyzetről. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
