Az irodalomtörténész szerző tanulmánya két regény párhuzamos elemzésén keresztül tárgyal egyes regénytörténeti és regényelméleti kérdéseket. Elemzése érdekes módon a magyar irodalom két klasszikus, mégis ritkán elemzett elbeszélését állítja egymás elé, amelyeket egyszerre választ el és köt össze   [>>>]

Az irodalomtörténész szerző tanulmánya két regény párhuzamos elemzésén keresztül tárgyal egyes regénytörténeti és regényelméleti kérdéseket. Elemzése érdekes módon a magyar irodalom két klasszikus, mégis ritkán elemzett elbeszélését állítja egymás elé, amelyeket egyszerre választ el és köt össze témájuk, szemléletmódjuk, esztétikájuk Eötvös József történelmi regényét (Magyarország 1514-ben) csak két évtized választja Jókai Mór kalandregénybe oltott hőskölteményétől, A kőszívű ember fiaitól. A két regényt azonban nemcsak a magyar történelem korszakhatára (1848) emeli radikálisan más horizontba, hanem a romantika más-más periódusához is köthetők. Mégis érdemes őket együtt vizsgálni, hiszen valójában ugyanarról a történelmi pillanatról (megint csak 1848-ról) szólnak: Eötvös a régmúlt történelmi pillanat bemutatásával valójában a jövőről, a feudális kiváltságok eltörléséről kívánt beszélni a parasztfelkelés kapcsán. Különbségek és párhuzamosságok termékeny feszültségére épülő elemzés a különböző elbeszélői technikákat, gyakorlatokat, pozíciókat elemzi, nemcsak a történelmi regényekre tekintettel. A gazdag analízis a klasszikus szépirodalom szélesebb olvasóközönségnek figyelmébe is ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]