A magyar néprajztudomány a hazai tárgyi néprajzi kutatások első jelentős alakjaként tartja számon a polihisztor Herman Ottót. A pozitivista, evolucionalista szemlélettel és természettudósi tanulmányokkal bíró Herman a népi kultúra tárgyi világában, primitív eszközeiben, szókincsében az ?ősrégi   [>>>]

A magyar néprajztudomány a hazai tárgyi néprajzi kutatások első jelentős alakjaként tartja számon a polihisztor Herman Ottót. A pozitivista, evolucionalista szemlélettel és természettudósi tanulmányokkal bíró Herman a népi kultúra tárgyi világában, primitív eszközeiben, szókincsében az ?ősrégi idők? tanúit látta, amik képesek lezárni az őstörténet és az etnogenezis nyitott kérdéseit. Ennek jegyében fogant nagy műve, a kétkötetes A magyar halászat könyve (Budapest, K. M. Természettud. Társ., 1887; reprint kiadása: Székesfehérvár, Aréna, 1991 ); majd élete utolsó másfél évtizedét a másik, és beszédes módon nagynak nevezett ?ősfoglalkozásnak?, az állattartásnak, pásztorkodásnak szentelte. Ezen irányú (félbemaradt) kutatásai egyik gyümölcse jelen kötet, amely történeti összefoglalását adja a magyar és magyarországi állattenyésztésnek. A négy nagyobb szerkezeti egységből álló kötet bevezető fejezetei a Kárpát-medence őskorát és a magyar állattartás ősmintájának tekintett nomád gazdálkodást vázolják fel, majd a legterjedelmesebb rész századokra bontva közli az állattenyésztéshez a pásztorokhoz stb. kapcsolódó történeti adatokat, mindvégig kihangsúlyozva a nomád előtörténet utaló nyomokat. A mutatóval záruló, fekete-fehér fotókkal és rajzokkal illusztrált kötet elméleti megállapításait ugyan már meghaladta a tudomány, de az adatokban gazdag összeállítás ma is a mezőgazdaság-történet gazdag tárházát adja. A reprint formában megjelenő kiadványt a szakkönyvtárakban lehet érdemes beszerezni az állomány figyelembevételével. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]