A reformkori liberálisok (centralisták) prominens tagjaként - Eötvös József és Kemény Zsigmond elvbarátjaként - induló jeles jogtudós és politikus érdeklődése az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni emigrációban fordult a történelem felé. Itt kezdte el írni Magyarország összefoglaló történetét.   [>>>]

A reformkori liberálisok (centralisták) prominens tagjaként - Eötvös József és Kemény Zsigmond elvbarátjaként - induló jeles jogtudós és politikus érdeklődése az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni emigrációban fordult a történelem felé. Itt kezdte el írni Magyarország összefoglaló történetét. Hazatérése (1855) után - politikai tekintélye, tudós hírneve és barátainak támogatása révén - rövid idő alatt bekapcsolódhatott a hazai tudományos életbe. Elsősorban a 16-18. századi magyar történelem, a török kor diplomáciai viszonyai foglalkoztatták. Ebben az 1859-ben megjelent tanulmánygyűjteményben a mohácsi vereséget következő évtized viszonyaival foglakozó írásait gyűjtötte egybe. Az összes hét cikket tartalmazó összeállítás nyitó és legterjedelmesebb darabja (János király és az európai hatalmasságok címmel) elsősorban a külföldi diplomáciai forrásokra támaszkodva mutatja be Szapolyai János külpolitikai szövetségkeresését a Mohács utáni két évben. A következő írás a 16. századi történelem két markáns figurájának, Werbőczy Istvánnak és Verancsics Antalnak a jellemrajzárt adja. A további kisebb lélegzetű cikkek zömmel egy-egy forráshoz kapcsolódva többek között János Zsigmond uralkodásához, Balassi Bálint ifjúkorához, az erdélyi-török kapcsolatokhoz nyújtanak adalékokat. [<<<]