Romsics Ignác legújabb, egyetemi tankönyvként is használható kötete a magyar történetírás utolsó, ún. szaktudományos fázisáról, a 19. és 20. század magyar történetírásáról nyújt sokoldalú áttekintést, nemzetközi kitekintéssel. A szerző elsőként a tudományos történetírás alapjainak kialakulásával
[>>>]
Romsics Ignác legújabb, egyetemi tankönyvként is használható kötete a magyar történetírás utolsó, ún. szaktudományos fázisáról, a 19. és 20. század magyar történetírásáról nyújt sokoldalú áttekintést, nemzetközi kitekintéssel. A szerző elsőként a tudományos történetírás alapjainak kialakulásával foglalkozik a 15-18. században, Európában a reneszánsztól a felvilágosodásig, Magyarországon Thuróczytól Virág Benedekig, majd századonként mutatja be mind az európai, mind a magyar történetírás történetét. A különböző történetírói irányzatok, iskolák és egyéni teljesítmények mellett a szerző részletesen foglalkozik a történetírás intézményi hátterével, időről időre megújuló fórumaival és vitáival is. A kötet több mint harmadát a huszadik századi magyar történetírás teszi ki, részletesen vizsgálva a századelő irányzatait, a Horthy-korszak történetírását, kiemelve olyan alkotókat, mint Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Domanovszky Sándor, Mályusz Elemér vagy Hajnal István. A kötet fontos részét képezi a "fordulat évei"-ként jellemzett időszak "gleischschaltolása", az ötvenes évek nemzeti kommunista interpretációjának kanonizálása, a liberalizálódás és reprofesszionalizálódás bemutatása a Kádár-korszakban, s végül külön fejezet foglalkozik a rendszerváltás történetírásával.
[<<<]