Cím: |
Fizetés nélküli szabadság
| Alcím: |
kisregény
| Szerző: |
Nikitina, Natal'â (1957) |
Közrem.: |
Katona Erzsébet (ford.) |
Szerz. közl: |
Natalija Nyikityina ; [ford. Katona Erzsébet]
| Kiadás: |
Budapest : Libri, 2011 |
Eto: |
882-32Nikitina, N.=945.11
| Tárgyszó: |
orosz irodalom ; regény |
Egys.cím: |
Otpusk za svoj sčet (magyar)
| Cutter: |
N 77
| ISBN: |
978-963-310-057-8
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
333 p.
| UKazon: |
201121216
| Kivonat: |
Az orosz írónő regénye egy Csecsenföldről hazatért, leszerelt orosz katonáról szól, aki teljesen véletlenül, szupermárketbe menet belebotlik élete asszonyába. Nyikolaj, akit a barátai csak Koljannak hívnak, keresi a helyét odahaza, "volt valamilyen és másmilyen lett", szép csendesen szétmentek a
[>>>]
Az orosz írónő regénye egy Csecsenföldről hazatért, leszerelt orosz katonáról szól, aki teljesen véletlenül, szupermárketbe menet belebotlik élete asszonyába. Nyikolaj, akit a barátai csak Koljannak hívnak, keresi a helyét odahaza, "volt valamilyen és másmilyen lett", szép csendesen szétmentek a feleségével is, műszakvezetőként dolgozik egy vidéki nagyvárosi gyárban, szabad idejében pedig egyetlen igazi szenvedélyének hódol: a festészetnek. Ám e szabadságos napon esett pillanatnyi találkozás mindent megváltoztat, pedig a nőt szokásos tétovasága miatt rövidesen szem elől téveszti. Koljant hamarosan felkeresi egy barátja, hogy elvigyen hozzá egy műkritikust, akiről kiderül, hogy gazdag mecénásoknak dolgozik. Hamarosan megjelenik maga a vevő is, Sztasz, aki több köteg dollárral fizet, de cserébe elviszi Koljan legkedvesebb képét is: haldokló anyjáról készített portréját. Koljan úgy érzi, kirabolták, elmegy abba a templomba, ahová nagyanyjával járt, lelkifurdalásában aztán leissza magát, végül ócska prostik valóban kizsebelik. Kijózanodva elhatározza, visszautasítja a gyár ajánlatát a főmérnöki posztra, fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy a művészetnek élhessen. Mindeközben éli a jellegzetes orosz hétköznapokat, megment egy félhortra vert csavargót, akiről később kiderül, hogy gyújtogató, megvédi a szomszédasszonyt részeges férjétől, egyszer pedig, amikor vállgyulladása miatt mozdulni sem tud, régi szomszédja, az érzékeny Tatyjana ápolja, akit cserébe bárdolatlanul megsért. Tatyjana viszi el a hideg szépségű, középkorú asszonyhoz, a művelt, titokzatos Verához, akinél egy kamaszkorában festett képe lóg, ami visszaröpíti gyermekkora falusi emlékeihez. Koljant megragadja a különleges asszony varázsa, de a vele való kapcsolat, akárcsak Tatyjanával, megfoghatatlan hangulat marad csupán, még lazább kapcsolat fűzi barátja, Miska bátortalanul ajánlkozó bájos felesége iránt. Amikor Koljan végre elkezd komolyabban festeni, és felkeresi Sztaszt, kiderül, a mérhetetlenül gazdag üzletember alkalomszerűen, mintegy befektetésként támogatja az ismeretlen művészeket - többet nem vesz Koljántól semmit. Koljan, meglehetősen banális körülmények közt, spiccesen, ezután botlik bele ismét álmai asszonyába, aki férjével és gyerekével vásárol a szupermárketben, és tudomást sem vesz róla. Koljan ekkor megérti, hogy egy lehetetlen illúziót hajszolt, a művészet felszámolja az életet, az élet pedig elpusztítja a művészetet, de művészet, álmok, szülőföld és szerelem nélkül mégsem lehet élni. Azonban élni kell, mit tehetne mást, a kagylóhoz nyúl, hogy tárcsázza a csinos Tatyjana számát. A nagy kérdés, hogy Tatyjana (gondoljunk Puskinra), mit felel majd, mert a regény itt véget is ér. Az egyszerre döbbenetesen realista és szívbemarkolóan lírai erejű regény - melynek stílusa briliáns, posztmodern imitációja a klasszikus orosz prózának - igazi remekmű. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|