A dualizmus korának nagy tekintélyű történetírója pályáját újságíróként kezdte, mégpedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hónapjaiban. A Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lesz, majd a bukás után a még mindig csak huszonhárom éves ifjú 1850-ben a történelmi napok első krónikása lesz.
[>>>]
A dualizmus korának nagy tekintélyű történetírója pályáját újságíróként kezdte, mégpedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hónapjaiban. A Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lesz, majd a bukás után a még mindig csak huszonhárom éves ifjú 1850-ben a történelmi napok első krónikása lesz. Megjelentet egy összefoglalást (A magyar forradalom története 1848- és 49-ben; 201120139), valamint összeállít egy életrajzi gyűjteményt, amelyben 1848-49 főszereplőit, fontos figuráit mutatja be: főleg katonákat és politikusokat, valamint néhány hivatalnokot és újságírót. Az érzelmektől átfűtött, dramatikus és anekdotikus betétetekkel megtűzdelt jellemrajzok jellegzetesen romantikus alkotások, amelyben a hősök a nagy tragédiák szereplőihez hasonlóan viselkednek a forradalmi napok színpadán: az első fejezet Görgeije kiváló katona, de hiú és sötét jellem, Caesarhoz és Napóleonhoz mérhető diktátor. Bem apó Hannibálnak tetszik, "ki akkor vala, boldog, ha Róma ellen harczolhatott", Madarász László pedig "gazember volt ész nélkül, uj divatú tolvajszarka, politikai Sheylock". A korabeli levelekből, beszédekből, hivatalos iratokból bőven idéző mű természetesen nem tekinthető történeti munkának, ugyanakkor híven tükrözi, hogyan látták az eseményekben közvetlenül részt nem vevő kortársak...
[<<<]