Voltaire remekműve 1759-ben, név nélkül jelent meg Genfben. Nemsokára heves támadások érték, a genfi tanács és Róma egyaránt megsemmisítésre ítélte. Műfaja kalandregény, de ugyanakkor filozófiai gúnyirat is. Lényegében a német filozófia jelentős egyéniségének, Leibniznek tanításaival vitatkozik, és   [>>>]

Voltaire remekműve 1759-ben, név nélkül jelent meg Genfben. Nemsokára heves támadások érték, a genfi tanács és Róma egyaránt megsemmisítésre ítélte. Műfaja kalandregény, de ugyanakkor filozófiai gúnyirat is. Lényegében a német filozófia jelentős egyéniségének, Leibniznek tanításaival vitatkozik, és bemutatja azok fonákját. Leibniz Isten tökéletességét, nagyságát a világ tökéletességével bizonyítja, és ezen az alapon a világot az elképzelhető legjobbnak tartja. Candide és társai bekalandozzák a földkerekséget, és mindenütt ennek ellenkezőjét találják. A "természetes" állapotban az emberek egymást falják fel, a virágzó kereskedőállam tele van csalárdsággal, a városokban korrupció burjánzik. Spanyolországban az inkvizíció dühöng, a papság hazug, a rabszolgák emberhez méltatlan életet élnek, a gazdagok elsivárulnak. Ha pedig a világban nem uralkodik rend és célszerűség, akkor az alkotó nem tökéletes, következésképpen nincs a tökéletességet abszolút módon megvalósító fensőbb lény: Isten sem. Ezt az elméletet a szerző a cselekményben bontja ki. A fordulatos meseszövés, groteszk kalandok, az abszurdumig vitt következtetések, a kajánul csúfolódó stílus éles paródiáját adja korának, és különösen a vallásnak. A befejezés ('vár a munka a kertben') nem a kiúttalan szkepszist, hanem a polgári forradalom humanizmusát sugallja: Candide a céltalan okoskodás helyett a hasznos munkában találja meg a boldogságot. - Hosszú évek óta kötelező olvasmány a középiskolákban. [<<<]