"Csak az ember főz. A többi hideget eszik" - kezdi könyvét Bächer Iván. A Népszabadság újságírója nem véletlenül fordul a korunk médiumaiban divatos gasztronómiai témához. Az ő "vacsoracsatája" azonban másra jó, mint a tévésorozatokban: "A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja.   [>>>]

"Csak az ember főz. A többi hideget eszik" - kezdi könyvét Bächer Iván. A Népszabadság újságírója nem véletlenül fordul a korunk médiumaiban divatos gasztronómiai témához. Az ő "vacsoracsatája" azonban másra jó, mint a tévésorozatokban: "A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy" ? olvassuk filozófiáját. Ennek szellemében mestereit, tanítóit, őseit, rokonait, barátait, barátnőit és más embertársait "kóstolja" sorra. Mielőtt még kannibalizmusra gyanakodnánk, szögezzük le, hogy az "evőember" cím valószínűleg nem hangzana olyan jól. Aki ismeri Bächer írásait, tudja: bárhova megy, bármit eszik, kortyol vagy kérdez, akkor is jár az agya - gondolkodik. Például az örkényistváni paprikafüzér révén is eszébe jut valami látszólag oda nem tartozó. Aztán kiderül, mennyire minden odatartozik. Az első "nagyfejezetben" az elődökről szól, Emma asszony, vagyis Ignotus Hugó, Láng György és F. Nagy Angéla gasztronómiai életútját eleveníti föl. Ebbe a csoportba fonódik bele egy sor ismerős, ismeretlen, kitalált, képtelen és valószínűtlenül valódi figura, egyszóval a műkedvelők köre. Ezután következik a hatalmas, kiterjedt és dokumentált saját család cédulákon és füzetekben megőrzött kulináris múltja. Mindezekhez járulnak a szokásos fotós partner, Teknős Miklós - mint valami 21. századi Archimboldo - más tartalmakat behozó fekete-fehér képei. A szerző műveivel kapcsolatban megszokhattuk - persze jó értelemben véve -, hogy a háttérben a közélet és a közérzet kerül megfogható közelségbe. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]