Az 1940 tavaszi katyńi vérengzés a másik világháború egyik legvéresebb leszámolása volt, mely során az NKVD emberei több mint négyezer-négyszáz lengyel katonatisztet és elhurcolt polgári foglalkozású személyt végeztek ki a Szmolenszk közeli erdőben (a vérengzés más helyszíneken is folyt, s a   [>>>]

Az 1940 tavaszi katyńi vérengzés a másik világháború egyik legvéresebb leszámolása volt, mely során az NKVD emberei több mint négyezer-négyszáz lengyel katonatisztet és elhurcolt polgári foglalkozású személyt végeztek ki a Szmolenszk közeli erdőben (a vérengzés más helyszíneken is folyt, s a legyilkoltak összlétszáma jóval tizenötezer fő felett lehetett). A tömegsírokat 1943-ban fedezték fel a Szovjetuniót megtámadó németek, s az esetet természetesen nyilvánosságra hozták, befeketítendő ellenfelüket, az akkor már a britekkel és amerikaiakkal szövetségben harcoló szovjeteket. Az 1943-ban zajló, német nyomás alatt munkálkodó, ám nemzetközi vizsgálóbizottság által végzett feltárásban részt vett Józef Mackiewitz is, aki elsőként 1948-ban jelentette meg tényfeltáró kötetét, A katyńi bűntény a dokumentumok fényében címmel, amely az első mű volt, mely lerántotta a leplet az aktuálpolitikai okokból eltusolt ügyről. Mackiewitz volt ugyanis az első, aki kimondta: nem a németek, hanem a szovjetek a felelősek a vérengzésért. Az azóta is számos nyelven megjelent mű első alkalommal olvasható magyarul. A szerző elsőként az előzményekkel kezd, bemutatva Lengyelország németek általi lerohanását, majd a szovjet beavatkozást és a tizenötezer fogoly nyomtalan eltűnésének körülményeit. [<<<]