Jellegzetes mai szinglitörténet Szakáll Krisztina regénye, amit kiemel a műfajból meggyőző őszintesége, eredeti, kacér humora és az a nőiesen finom líraiság, ami a társkeresés magányában világba kiáltott segélyhívó szavaiból árad. Krisztinát örökre megsebzi a valaha volt legnagyobb szerelme, Jenő   [>>>]

Jellegzetes mai szinglitörténet Szakáll Krisztina regénye, amit kiemel a műfajból meggyőző őszintesége, eredeti, kacér humora és az a nőiesen finom líraiság, ami a társkeresés magányában világba kiáltott segélyhívó szavaiból árad. Krisztinát örökre megsebzi a valaha volt legnagyobb szerelme, Jenő egy mondata: "nem lehet senkit feltétel nélkül szeretni". A következő évek a feltétel nélküli odaadás lehetőségének kereséséről, inkább hajkurászásáról szól: magányosan eltöltött vívódásokról, hogy vajon mi hiányzik belőle, hogy valaki odaadóan szeresse; a pasiszerző stratégiák gyártásáról, egy posztegyetmista harmincas nő társ- és párkapcsolati bolyongásairól. Egy jósnő 2005-re (a történet 2002-ben kezdődik) jósolja az igazit, három lánnyal és házassággal. Végre el is jön a kitűzött év nyara, Krisztina hazatér szülővárosába, Debrecenbe, ahol esküvőre hivatalos, és ahová elkíséri az is, akit titokban igazán szeret. Itt látja viszont Jenőt, és zárja le ezt a kapcsolatot, ám az újabb kapcsolat is a jól ismert recept szerint elgépiesedéssel és csalással végződik. Krisztina barátnőjével ellátogat újra a Himalájához, barátságuk fontos helyszínéhez, majd e lírai kitérő után immár párkapcsolatban, letisztult hangon, a beérkezett nő hangján szól annak a nőnek a helyzetéről, akire büszke a párja. "Persze" - teszi hozzá - "újra születhetnek apró kis pimasz páratlanságok. Talán kellenek is." Női érzékenységgel megírt, jó stílusú naplóregény, melynek értékét növelik az igényes tipográfia és Szakáll Szilvia finom erotikával áthatott, színvonalas grafikái - a műfaj kedvelőinek jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]