A magyar reformátusok idősebb korosztályai számára minden bizonnyal nem ismeretlen Molnár Mária neve, aki élete utolsó másfél évtizedét (1928 és 1943 között) missziónáriusként a pápuák között töltötte az óceániai szigetvilágban. Ottani életéről, tapasztalatairól, élményeiről rendszeresen beszámolt   [>>>]

A magyar reformátusok idősebb korosztályai számára minden bizonnyal nem ismeretlen Molnár Mária neve, aki élete utolsó másfél évtizedét (1928 és 1943 között) missziónáriusként a pápuák között töltötte az óceániai szigetvilágban. Ottani életéről, tapasztalatairól, élményeiről rendszeresen beszámolt a hazai közönségnek, ezen írásai, valamint könyve (Hét év a kannibálok földjén, Magyar Református Külmissziói Szövetség, Budapest, 1935) és előadásai révén utazóként is számon tartja az emlékezet. A szerző dokumentumregénye a hívő keresztény személyes életpéldáját állítja elénk, miközben a korabeli külmissziós szemlélettel is megismerteti a mai olvasót. A Pápua Új-Guineán töltött éveket középpontba állító életrajz döntő hányadát Molnár Mária leveleiből és egyéb korai dokumentumokból vett forrásrészletek alkotják, amelyeket narratív részek fűznek egységes egészbe. A bőséges archív képanyaggal, a Molnár Mária által gyűjtött - a Sárospataki Református Kollégiumban őrzött - tárgyak színes fényképmellékletével, valamint életrajzi kronológiával kiegészített kötet a vallásos életrajzok és az egzotikus útleírások kedvelői számára egyaránt tartalmas olvasmány. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]