Az idő, az emberi kapcsolatok, az élet érintése, leheletfinom áttételessége, átlátszósága játszik Géczi János verseiben. A rózsa illata, a selyemszoknya vagy épp a "búzaszál-lábú kócsag?, mely a vízben képét figyeli, tünékeny képpé szublimálódnak könnyed, olykor-olykor szinte népdalszerű allúziókat sejtető verseiben. És bár a lét irodalommá testesül e lírai univerzumban, "végül nem fér bele egyetlen szó se,
