1941 és 1942 között íródott a regény, akkoriban, amikor a franciaországi zsidótörvények már javában - bő egy esztendeje - életben voltak. Az írónő, aki maga is érintett volt, ezt a próbákkal teli kort ábrázolja a maga valóságában, a témához illő szikár, giccsmentes, feszes realista stílusban. A
[>>>]
1941 és 1942 között íródott a regény, akkoriban, amikor a franciaországi zsidótörvények már javában - bő egy esztendeje - életben voltak. Az írónő, aki maga is érintett volt, ezt a próbákkal teli kort ábrázolja a maga valóságában, a témához illő szikár, giccsmentes, feszes realista stílusban. A címében Bach Francia szvitjeire utaló kötet az öt részre tervezett teljes mű első két darabját tartalmazza (a harmadik részből fennmaradtak jegyzetek, az utolsó két rész megírását azonban megakadályozta az Auschwitzba elhurcolt szerző halála). Az első (Júniusi vihar), egy magával ragadó, tragikomikus hangvételű, fiktív miniszociográfia, 1940 nyarán játszódik, Franciaország német megszállása idején. Az egyik fő szál a vagyonos katolikus Péricand család története, pontosabban Párizsból való menekülésük krónikája. A másik szálon a Michaud bankárdinasztia ugyanezt teszi, a személyzeti igazgatójuk, Corbin segítségével, aki szavát adta, hogy menedéket ad nekik. Csakhogy ez az időszak nem a betartott ígéretekről híresült el... A Dolce című rész lazán kapcsolódik az előbbi történethez. A helyszín ezúttal egy francia kisváros, Bussy, amelyet csak harmadik nekifutásra tudtak elfoglalni a németek. Amikor azonban a település elesik, alaposan átalakulnak a dolgok a helyiek számára. Az új szabályok betartatásáért felelős egyik német tiszt Bruno von Falk, aki bár katonailag a hódítók oldalán áll, férfiként bizony kénytelen megadni magát a szépséges Lucile-nek, akinek a férje, Gaston, valahol a távolban hadifogoly... A széles körben ajánlható regény - miután közel öt évtized "bőröndfogság" után kiadásra került - 2004-ben elnyerte a Renaudot-díjat. Második, átdolgozott magyar kiadása a nemrég elkészült filmverzió kapcsán jelenik meg. A művet a fordító, Sashegyi Gábor értő utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]