A különleges szerkezetű történelmi regény háromnegyed részében a könyvsikereiről ismert olasz szerző-házaspár Leonardo da Vinci (a kötetben Lionardo) nevelt fiának, Salainak egy titokzatos megbízóhoz szóló levélkötegét teszi közzé. A feltűnően szép arcú és gyors eszű toszkán siheder napról napra   [>>>]

A különleges szerkezetű történelmi regény háromnegyed részében a könyvsikereiről ismert olasz szerző-házaspár Leonardo da Vinci (a kötetben Lionardo) nevelt fiának, Salainak egy titokzatos megbízóhoz szóló levélkötegét teszi közzé. A feltűnően szép arcú és gyors eszű toszkán siheder napról napra leveleket körmöl. Beszámolóinak tárgya természetesen nem más, mint nevelőatyja, a híres reneszánsz piktor. Aztán a könyv utolsó negyedében Védelmező beszéd címmel Rita Monaldi és Francesco Sorti kifejti, miért is - s főleg miért levél formában - írták meg a vaskosra sikeredett művet. "Salai levelei sohasem léteztek" - vallják be lakonikusan, de mindjárt figyelmeztetnek is, hogy a levelekben foglaltak mind igazak. A könyvpiacon napjainkra eluralkodott ponyvával szemben a szerzők olyképpen kívánják felvenni a harcot, hogy annak saját fegyvereit veszik igénybe: Így hát "Salainak is joga van, hogy kópéságok, nyelvtani hibák és vaskos trágárságok mögé rejtve elmondjon valami fontosat" az 1500-as évek elejének Rómájáról, a Borgia pápa kicsapongásairól és nem utolsósorban a zseniális mesterről, aki itt - meglepő módon - egy találmányaival folyton kudarcot valló, éhenkórász, ám nagyképű és aggályos öregemberként jelenik meg. Csak így lehetett kiszabadítani Leonardót a régi sémák közül: az egyik oldalon a hivatalos történetírás elviselhetetlen, tudálékos ömlengésével, a másikon a giccsirodalom hamisításainak mocsarával. A szenzációt ismét megcélzó szerzőpáros a függelékben Boccaccio Dekameronjából idéz részletet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]