A huszadik század eleji modern zene egyik halhatatlan alkotója volt Erik Satie, aki a 19. század végén a katolikus-rózsakeresztes misztikától indult, és egészen a minimálzenét megelőlegező érzelemmenetes zenéig jutott, kései zongoradarabjaihoz ironikus szerzői jegyzeteket készített. Ez a fajta   [>>>]

A huszadik század eleji modern zene egyik halhatatlan alkotója volt Erik Satie, aki a 19. század végén a katolikus-rózsakeresztes misztikától indult, és egészen a minimálzenét megelőlegező érzelemmenetes zenéig jutott, kései zongoradarabjaihoz ironikus szerzői jegyzeteket készített. Ez a fajta reflexív hajlam mutatkozik meg azokban a vegyes írásaiban is, amelyek a most megjelent kötetben olvashatók. Sztravinszkij vagy Debussy zenéjéről mindenféle műkritikai fogalomkészlet nélkül, szinte metafizikai érzékenységgel ír, de nem hallgatja el Debussy kitüntetése kapcsán érzett lesajnáló véleményét, de olvashatunk a "minél gonoszabb, annál intelligensebb" kritikusokról, a hízásnak indult hölgyekről, akiknek Satie három Beethoven-szonáta és hat Bach-fúga elfogyasztását javasolja, hiszen például ez utóbbi "elképesztő hatással van a zsírsejtekre". A Satie karikatúráival illusztrált, Várkonyi Benedek előszavával ellátott kötet a modernista művészet és az avantgárd humor kedvelőinek - a művelt nagyközönségnek ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]