A modern történetírás "csodafegyvere", és talán mind a mai napig legfontosabb eszköze a forráskritika, amelynek során a kutatónak egy ténybeli adat elfogadásához el kell jutnia annak eredeti, első forrásához, másrészt véleményét lehetőleg több forrás összevetésével kell kialakítania. Ebben az   [>>>]

A modern történetírás "csodafegyvere", és talán mind a mai napig legfontosabb eszköze a forráskritika, amelynek során a kutatónak egy ténybeli adat elfogadásához el kell jutnia annak eredeti, első forrásához, másrészt véleményét lehetőleg több forrás összevetésével kell kialakítania. Ebben az elegáns és kiforrott tanulmányban a hazai forráskritika egyik megteremtője, történészi nemzedékek mestere, Marczali Henrik vezet be az Árpád-kori (11-13. század) magyar történelem kútfőibe. Könyve sorra veszi a korban ismert magyar és külföldi elbeszélő forrásokat, feltünteti eredeti lelőhelyüket és szövegkiadásaikat, bemutatja - az ismert - szerzőket. Az első rész (Hazai írók) műfajok szerint tagolódik fejezetekre, amelyek nemcsak a legendák, krónikák, évkönyvek műfaji jellegzetességeit mutatják meg, hanem a szöveghagyományozást is kimutatják, különösen a krónikák esetében. A második rész (Külföldi írók) bizánci, itáliai, német és szláv forrásokat citál, végül függelékben megemlíti az érdekes francia és arab szerzőket, valamint az egy-két krónikahamisítás esetét. A reprint formában megjelenő (eredeti kiadás: Budapest, Franklin-Társulat, 1880) kiadvány természetesen csak a kor tudományos állását közvetítheti, de ebben a tekintetében első rangú, sok elemében ma is időt álló. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]