A századforduló különleges időszak volt: mind a kultúra, mind a tudomány ugrásszerűen fejlődött, paradigmaváltó elméletek láttak napvilágot, izmusok érlelődtek a szecesszió tündérpora alatt. E termékeny éra tökéletes pillanat volt ahhoz, hogy az emberi lélek a figyelem középpontjába kerüljön úgy a
[>>>]
A századforduló különleges időszak volt: mind a kultúra, mind a tudomány ugrásszerűen fejlődött, paradigmaváltó elméletek láttak napvilágot, izmusok érlelődtek a szecesszió tündérpora alatt. E termékeny éra tökéletes pillanat volt ahhoz, hogy az emberi lélek a figyelem középpontjába kerüljön úgy a tudomány, mint a művészet, és a romantikus ezoterika szemszögéből. Ezek sajátos találkozásából fakadt a kor egy tipikus jelensége, a spiritizmus irányzata, amely annak idején sokak érdeklődését felkeltette - vagy okkult mohóság, vagy természetes kíváncsiság, esetleg a tudományos bizonyítékkeresés okán. Mivel az érdeklődés középpontjában maga az emberi psziché állt, érthető, hogy a számos tragikomikus epizód mellett a szeánszok valódi kísérleti helyszínnek bizonyultak, elsősorban a pszichoanalitika korabeli képviselői számára. Eme különleges és meglepően eredményes találkozás jelentőségét, ok-okozati összefüggéseit elemzi Gyimesi Júlia pszichológia- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt jelentős munkája, amelynek első fejezete tisztázza a spiritizmus fogalmát, vázolja kialakulását és történeti jelentőségét. A továbbiakban a szerző a kor lélekbúvárainak - pszichológusoknak és spiritisztáknak - a motivációs tényezőit elemzi; ír Freud és Jung okkultizmussal való kapcsolatáról; Ferenczi Sándor telepátiára irányuló kutatásairól; illetve a pszichoanalitikusok pszichikus kutatásban való részvételéről. A kötetet összegzés, és részletes irodalomjegyzék zárja. A fekete-fehér fotókkal illusztrált mű a szakközönség érdeklődése mellett - témája okán - a laikus olvasók figyelmére is számíthat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]