A vészkorszak magyarországi eseményeinek egyik különleges tanúja 66 esztendő után vetette papírra emlékeit. Idős emberként ilyen sok idő után tért vissza szülőföldjére, amely egykor boldog gyermekkorának helyszínéből földi pokollá vált. Steinberger Endre dacos kamaszként élte meg a német   [>>>]

A vészkorszak magyarországi eseményeinek egyik különleges tanúja 66 esztendő után vetette papírra emlékeit. Idős emberként ilyen sok idő után tért vissza szülőföldjére, amely egykor boldog gyermekkorának helyszínéből földi pokollá vált. Steinberger Endre dacos kamaszként élte meg a német megszállást Budapesten, ám nem volt hajlandó a sárga csillagot viselni, később pedig megszökött abból a munkaszolgálatos egységből is, ahová besorozták. Csatlakozott a titkos, földalatti zsidó szervezethez, ahol irathamisítóként tevékenykedett. Az általa készített igazolványok, menlevelek és egyéb iratok üldözöttek százait mentették meg. Azt is megadta neki a sors, hogy Raoul Wallenberg hősies, életmentő tevékenységében aktívan részt vehetett. A szerző úgy meséli el időrendben a vele történteket, hogy közben röviden és érthetően felvázolja az események történelmi körülményeit, felvillantja a különböző helyszínek mai állapotát, s az általa megismert személyek későbbi sorsát is. Minden szörnyűségről és kegyetlenségről igyekszik túlzások nélkül, hitelesen beszámolni, elbeszélésmódja mégsem száraz, távolságtartó, hanem nagyon is emberi és megrázó. A fekete-fehér képekkel illusztrált kötet lapjait forgatva szinte ott érezhetjük magunkat a vasútépítő zászlóalj fagyos sátraiban, együtt szoronghatunk a sötét pesti sikátorokban nyilas újságba csomagolt hamis iratokat kézbesítő fiúval, vagy érezhetjük kétségbeesését, amikor a nácik karmai közül éppen csak megszabadulva egy szovjet katona fegyvert szegez rá, hogy málenkij robotra hurcolja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]