A szerző memoárjából a budapesti Operaház történetét és miliőjét ismerhetjük meg az 1940-es évekből egy, kilenc-tíz éves kislány szemén keresztül. A szerző ezekben az években szinte otthonának tekinthette a nagy múltú és presztízsű intézményt, ahol édesapja - valódi művészdinasztia leszármazottja -   [>>>]

A szerző memoárjából a budapesti Operaház történetét és miliőjét ismerhetjük meg az 1940-es évekből egy, kilenc-tíz éves kislány szemén keresztül. A szerző ezekben az években szinte otthonának tekinthette a nagy múltú és presztízsű intézményt, ahol édesapja - valódi művészdinasztia leszármazottja - a festőműteremben dolgozott. Bejáratos volt az épületbe, meghitt kapcsolatba került a személyzet és a társulat tagjaival, amelynek hamarosan balettnövendékként maga is része lett. Az elven és gazdag elbeszélés középpontjában az ostrom hetei állnak, amit Erdélyi Hajnal több száz ember társáságban az Operaház óvóhelyén élt áll. A számtalan életteli epizódból, anekdotából összeálló elbeszélést még elevenebbé teszik a szerző egykorú emlékkönyvének lapjairól készült színes és fekete-fehér reprodukciók, az operaházi művészek rajzai, festményei, személyes hangvételű bejegyzései. A szép kötet jó szívvel ajánlható a magyar operaélet, illetve Budapest története iránt érdeklődő nagyközönségnek. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]