Pannonhalmi diákéveinek érzelmi lenyomatát adja vissza Méhes Károly új könyvében. Annak a "hegymenetnek" a lelki folyamatát mutatja be naplószerű, lírai memoárjában, amelynek során a szüleitől messze került kamaszfiú szorongása egyre jobban feloldódik, majd kitárul előtte egy világ. A sokágyas   [>>>]

Pannonhalmi diákéveinek érzelmi lenyomatát adja vissza Méhes Károly új könyvében. Annak a "hegymenetnek" a lelki folyamatát mutatja be naplószerű, lírai memoárjában, amelynek során a szüleitől messze került kamaszfiú szorongása egyre jobban feloldódik, majd kitárul előtte egy világ. A sokágyas kollégiumi szoba, a magázódó szobatárs, a szigorú táblák, a reggeli mise, a megjegyezhetetlen nevű paptanárok egyre emberibbé válnak, mikor már együtt ámulnak Kádár kacsának bizonyuló, amúgy is elképzelhetetlen halálhírét hallva, majd imádkoznak a lelőtt pápa életéért, hamarosan pedig Brezsnyev halálának közvetítését kommentálják együtt az atyákkal lelkigyakorlat idején. A fiú így kerül egyre közelebb önmagához, egyre inkább megtalálva belső útját, így jutva feljebb e jelképes emelkedőn. A jó stílusú mű érzékletes, bensőséges rajzot fest Pannonhalma zárt világáról, de leginkább arról nyújt hiteles képet, mit adhat e hely egy formálódó kamasz számára. Széles körben ajánlható, irodalmi értékkel bíró visszaemlékezés. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]