A Politikatörténeti Intézet munkatársának monográfiája az 1956 utáni tájékoztatás- és médiapolitikai folyamatok feltárására tesz kísérletet, elsősorban a hatalom és újságírás közti viszonyrendszerre koncentrálva. A rendkívül alapos munka elsőként általánosságban mutatja be a "szocialista   [>>>]

A Politikatörténeti Intézet munkatársának monográfiája az 1956 utáni tájékoztatás- és médiapolitikai folyamatok feltárására tesz kísérletet, elsősorban a hatalom és újságírás közti viszonyrendszerre koncentrálva. A rendkívül alapos munka elsőként általánosságban mutatja be a "szocialista nyilvánosság"-ot, a tömegkommunikáció struktúráját és a politikai újságírás orgánumait a Kádár-rendszerben (a központi napilapok körétől a helyi sajtó térnyeréséig), majd a hatalom eszközeit ismerhetjük meg a szerkesztőségek munkájának irányítására, kézben tartására. A szerző a sajtóirányítás tényleges működését is felvázolja, kitérve az állami szervezetrendszerre, a különböző szervek közötti munkamegosztásra, az előzetes cenzúrára és az öncenzúrára is. Takács Róbert nyomon követi a hatalom nyilvánossággal kapcsolatos álláspontjának, elképzeléseinek változásait, s azt is bemutatja, mi is volt jellemző a külpolitikai és a gazdasági újságírásra. A könyv második felében a szerző a másik oldalt vizsgálja: a korabeli újságíró-társadalom összetételét és változásait, az újságírók körében élő normákat és az olvasók szempontjainak érvényesülését. Zárszó helyett a belső korszakhatárokat és a fontosabb személyek szerepét mutatja be. A gazdag irodalomjegyzékkel és névmutatóval záródó kötet általános gyűjtőkörű és szakkönyvtárak számára egyaránt ajánlott beszerzésre. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]