A vajdasági író, irodalomtörténész legújabb kötetének tárgya a 19. századi magyar történelmi regény, annak műfaji sajátosságai. A kortárs elméleti-módszertani irodalomhoz szervesen kapcsolódó munka a rigid műfaji definíció lehetségességét elvetve a hangsúlyt a folyton változó viszonyrendszerekre
[>>>]
A vajdasági író, irodalomtörténész legújabb kötetének tárgya a 19. századi magyar történelmi regény, annak műfaji sajátosságai. A kortárs elméleti-módszertani irodalomhoz szervesen kapcsolódó munka a rigid műfaji definíció lehetségességét elvetve a hangsúlyt a folyton változó viszonyrendszerekre helyezi. Az egyes műveket egyrészt a korabeli történetírás, történelemértelmezés és regény viszonyában, illetve a mai kortárs történelmi regény és a posztmodern történelemszemlélet felől olvassa. Az első rész intenzív elméleti és világirodalmi alapvetés után az egyes művek elemzésén keresztül egy tipológiát állít fel, amelyben a történelmi regény hat műfaji változatát írja le (kulissza-, nevelődési-, eposz-, szerep- bölcseleti- és áltörténelmi regény). A mű- és műfaji elemzések az 1772-es Kártigámtól Mikszáth Fekete városáig ívelve fogják át a magyar történelmi regény alakulástörténetét és ezen belül hangsúlyozottan foglakoznak a Kemény Zsigmond-i és a Jókai-életművel. A kortárs magyar és nemzetközi irodalomtörténeti, történetelméleti diskurzussal intenzív dialógus folytató, izgalmas és eredeti tanulmány elsősorban a szakemberek olvasmánya. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]