Géczi János újabb műve sajátságos, műfaji határokon átlépő esszéregény. Központi szimbóluma a kert. Az író pantesita érzékenységgel él a természetben, naplószerű, önéletrajzi emlékeket is görgető, a mindennapokra naplószerűen reflektáló meditációiban gyakran előbukkan egy-egy növény vásárlása, ültetése, de még a repülőtéren leszállva is a növényzet határozza meg térélményét. Múzeumi látogatás vagy római séta - a szerzőnek a falak, a képek elhelyezése komoly elméleti kérdést jelent, Rómában pedig egy gyermekkori könyvben ábrázolt Luther-rózsa rémlik fel előtte. A Kovács Endre Balaton-felvidéki fotós fekete-fehér felvételeivel illusztrált kötetből egy írói arcél, önportré rajzolódik ki. A kortárs prózát kedvelő művelt nagyközönség olvasmánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
