Marie-Rose Tascher de la Pagerie neve csak kevéssé cseng ismerősen az irodalmat, történelmet kedvelő nagyközönség körében, annak ellenére, hogy a Martinique szigetén született jómódú ültetvényes leányának sorsa összefonódott a 18-19. század történelmét alapvetően megváltoztató francia
[>>>]
Marie-Rose Tascher de la Pagerie neve csak kevéssé cseng ismerősen az irodalmat, történelmet kedvelő nagyközönség körében, annak ellenére, hogy a Martinique szigetén született jómódú ültetvényes leányának sorsa összefonódott a 18-19. század történelmét alapvetően megváltoztató francia forradalommal. Joséphine ( 1763-1814) néven a franciák császárnéja lett, társa annak a tábornoknak, akinek sorsában osztozva a történelem egyik leghihetetlenebb karrierjét futotta be: Napóleonnak. A neves francia történész monográfiája az ő különleges, fordulatokban bővelkedő élettörténetét foglalja össze regényes formában. Joséphine történetét gyanús jóslatok és hazugságok kísérték: Castelot e kettős meghatározottságból bontja ki az életrajzot - tudományos igénnyel. A francia Nemzeti Levéltár, valamint a Malmaisoni Levéltár forrásaira, a császárné életének színhelyein tovább élő emlékekre, és a terjedelmes Napóleon-irodalomra támaszkodva formálja meg hősnője alakját, aki így méltányosabb - emberibb - megvilágításban lép az utókor elé. A tizenöt éves Rose-nak az intézetből való visszatérése után a karibi világ leghíresebb jövendőmondója jósolta meg, hogy rosszul sikerült házassága után több lesz, mint királyné. Az életrajz ennek a jóslatnak a nyomában haladva eleveníti föl a kis kreol szépség TroiIlets-ben eltöltött gyermek- és ifjúkorát, majd Párizsba kerülését első férje, a magát önkényesen vikomt rangra emelő katonatiszt, Alexandre Beauharnais oldalán. Rose két gyermeket szült férjének, aki nem sokat törődött fiatal feleségével. A Direktórium a régi rezsim képviselőjeként perbe fogta és kivégezte. Örökségül a rettegést hagyta asszonyára, akit csak különleges bája mentett meg a forradalmi törvényszék halálos ítéletétől. Rose hazugságban kezdődött élete hazugságban folytatódott: pártfogókat keresett az új rendszer képviselői között, és így hozta össze végzete a Konvent szinte még névtelen tábornokával, akihez 1796-ban feleségül ment. A tábornok hamarosan az itáliai győző néven legenda lett, és nevét egész Európa megismerhette. Napóleon Joséphine-né emelte Rose-t, nemcsak új nevet, de előbb rangot, majd később 1804-ben - császárnéi koronát adott neki. Napóleont és Joséphine-t legalább olyan különleges kapcsolat fűzte össze egy életre, mint amilyen különleges egyéni sorsuk volt. Castelot részletesen beszámol a vikomtné, a tábornokné, az Első Konzul felesége, a császárné, illetve az excsászárné mindennapjairól, jelleme alakulásáról: romantikus jelzők kíséretében, ám mégis objektíven jellemzi a tanulatlan, de természetes intelligenciával rendelkező asszony túlélési stratégiáit a Bonaparte-család intrikái közepette. Nemcsak kicsapongásairól, rendezetlen anyagi és szerelmi ügyeiről tudósít, de nagylelkűségéről, a császárhoz fűződő ambivalens, de haláláig tartó hűségéről is. Az életrajz Castelot Napóleon-sorozatának harmadik része: (előzményei: Napóleon, 201106183; Napóleon és a nők, 200404125) nemcsak kiegészíti a császárság idejének francia történelmi áttekintéseit, de érdekes gondolatszövéssel, hiteles adatok értékelésével rajzolja meg annak az asszonynak a portréját, aki a sors különös játéka folytán a történelem meghatározó alakja lett. Nemcsak császárné és Itália királynéja volt, de anyja az egykori holland királynénak és Itália alkirályának; unokái közül az egyik III. Napóleonként vált ismertté, mások beházasodtak a portugál, az orosz, a württembergi hercegi házakba. Napjainkban Joséphine egyenes ági leszármazottait ott találhatjuk Európa számos királyi és hercegi családjában. - A történelmi életrajzok kedvelőinek ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]