A magyar irodalom magányos kóbor lovagja (amerikai disszidens éveiben bujdosó kuruca) szívósan kitart a magyar irodalomnak amellett a hagyománya mellett, amely szerint a költészet tiltakozás. Verseinek egy része erdélyi szülőföldjének varázslatos nyelvét idéző, vagy épp Ady Endré-s ima és dac; a halálraítélt, útját vesztett nemzet siralmas állapota miatt érzett düh kétségbeesett kiáltása: "nem nép a nép
