A Szabadka melletti Palics a Monarchia népszerű fürdőhelye volt. Szecessziós villái, szállodái, parkjai máig hordozzák a múlt századforduló, az elpusztult, elpusztított Közép-Európa emlékét. A letűnt világ misztikus, igéző őre az a két embernagyságú kék kerámiaváza, amelyek a Tó Szálló és a Park   [>>>]

A Szabadka melletti Palics a Monarchia népszerű fürdőhelye volt. Szecessziós villái, szállodái, parkjai máig hordozzák a múlt századforduló, az elpusztult, elpusztított Közép-Európa emlékét. A letűnt világ misztikus, igéző őre az a két embernagyságú kék kerámiaváza, amelyek a Tó Szálló és a Park Szálló előtt állnak. Az oldalukon egy-egy Gorgó- vagy Poszeidón-arcot formázó vázák az "azúr őrzői", a szabadkai legendárium szerves és helyben jól ismert, költők által is megénekelt részesei. A helybeli újságíró szép és izgalmas riportregénye ennek a két különleges műtárgynak ered a nyomába. Nem csak saját történeteiket eleveníti fel (egyikük pl. két pisztolygolyó nyomát őrzi a szájában), hanem kevés számú "testvérüket" is felkutatja. A vázák ugyanis 1910-ben a pécsi Zsolnay-gyárból kerültek a tulajdonos Zsolnay Miklós ajándékaként a városba. A valódi kultúrtörténeti nyomozás szálai Pécs után Bécsbe vezetnek tovább, ahol a Wien- folyó parti sétányán díszítették a nemzetközi hírű és világszínvonalú gyár kék színű (ma már csak betonból rekonstruált másoltaikban megnézhető) vázái, amelyeket a híres osztrák építész Friedrich Ohmann tervezett. A sok színes és fekete-fehér fényképpel illusztrált kötet nem pusztán érdekes hely- és kultúrtörténeti barangolás, hanem irodalmi igényességű esszé a kék vázak által újra egybefűzött közép-európai civilizációról. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]