Heinrich Heine a köztudatban elsősorban úgy él, mint a tizenkilencedik századi német romantikus líra egyik legnagyobb alakja. Pedig életműve messze túllép a költészet, sőt, a romantika keretein is: a maga korában aktív publicistaként rendszeresen közölt cikkeket különféle német nyelvű lapokban,
[>>>]
Heinrich Heine a köztudatban elsősorban úgy él, mint a tizenkilencedik századi német romantikus líra egyik legnagyobb alakja. Pedig életműve messze túllép a költészet, sőt, a romantika keretein is: a maga korában aktív publicistaként rendszeresen közölt cikkeket különféle német nyelvű lapokban, szépirodalmi igényűvé nemesítve a köznapi német nyelvet. Rendszeresen jelentek meg úti beszámolói is, amelyeket hasonló színvonal jellemez; ezekben az írásaiban már meg-megjelentik a realizmus elfogulatlansága, hűvös eleganciája. Úti krónikái eredetileg 1831-ben jelentek meg; az a két írás, amely a jelen kötetben is olvasható, 1826-ban, illetve 1828-ban íródott. Noha Heine több mint hat éven keresztül utazgatott szerte Európában, és élményeit zsurnalisztaként is rögzítette, a választás nem véletlenül esett az északi-tengeri, valamint Münchentől Genováig ívelő útjáról készült krónikára. E két írásban ugyanis pregnánsan felcsillan nemcsak Heine írói tehetsége, de elemző készsége, és látásának élessége, amely a látottakból levont következtetéseit szinte prófétai magasságokba növeli. A kötet elsőrangú szépirodalom, lebilincselő úti beszámoló, kiváló korrajz - minden művelt olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]