Hogyan lehet megragadni, rekonstruálni, elemezni a huszadik századi haláltáborok, az emberi létezés eme határhelyzeteinek valóságát és igazságát? Lényegében ezt az elméletileg és morálisan egyaránt súlyos kérdést taglalja a két szociológus szerző rendhagyó munkája, amely négy, a mauthauseni
[>>>]
Hogyan lehet megragadni, rekonstruálni, elemezni a huszadik századi haláltáborok, az emberi létezés eme határhelyzeteinek valóságát és igazságát? Lényegében ezt az elméletileg és morálisan egyaránt súlyos kérdést taglalja a két szociológus szerző rendhagyó munkája, amely négy, a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadulását túlélő emlékező monológját elemzi, egyben módszertani bevezetést nyújtva a narratív életinterjúk hermeneutikai értelmezésébe. A kvalitatív szociológiai módszer a (kérdésekkel) nem strukturált interjúszövegek elemzésére vállalkozik a pszichológia, a pszichoanalízis és a narratív identitás elméleti megfontolásait is mozgósítva, célja a megélt élettörténet rekonstrukciója. A vékony kötet egyes fejezeteiből nyomon követhetjük a módszer két fő lépését: a biográfiáknak az interjúkból vett részleteket felhasználva készített kronologikus rekonstrukciója után a szekvenciaelemzésre mutatnak példát, az éhség, mint motívum elemzésén keresztül. Munkájuk végeredménye filozófiai mélységben és szépirodalmi igénnyel ragadja meg az egyedi emberi traumák élményét, identitás és trauma viszonyát. A jegyzetekkel kísért, biográfiával záruló kiadvány elsősorban társadalomkutatókhoz és társadalomtudományokat hallgató diákokhoz szól, de a holokauszt irodalma és története iránt érdeklődő olvasóknak is ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]