A költőnő Ünnepi Könyvhétre megjelent verseskönyve előző két kötetével (Az úrnő ezüst ujja, 200813408; Az éden íze; 200613341) trilógiát alkot, annak záró darabja. Jellegzetes motívum verseiben a szél, a víz, a lepedő, a gyolcs, a vitorla, melyek mint testet öltött szimbólumok az emberi élet üzenetét hordozzák részben a személyes emlékezetből íródva "szöveggé", másrészt az egyetemes emberi lét teljességét sugallva. A varázsigeszerű rövid sorok, refrének archaikus vallási képzeteket mozgatnak meg, pogány sámánénekhez hasonló energiákkal. A létfaggató gondolati líra kedvelőinek érdemes ajánlani.
