Nagy László, a huszadik századi magyar irodalom meghatározó alakja tavaly lett volna nyolcvanöt éves. Ideje hát, hogy az 1979-ben megjelent (Budapest, Magvető), Kiss Ferenc által összeállított prózagyűjtemény ismét napvilágot lásson, a Nagy László-kedvelők örömére bővített szöveggel, könyvészetileg   [>>>]

Nagy László, a huszadik századi magyar irodalom meghatározó alakja tavaly lett volna nyolcvanöt éves. Ideje hát, hogy az 1979-ben megjelent (Budapest, Magvető), Kiss Ferenc által összeállított prózagyűjtemény ismét napvilágot lásson, a Nagy László-kedvelők örömére bővített szöveggel, könyvészetileg igényes kivitelben. Az írások első része életrajzi feljegyzés vagy inkább vallomás, majd olvashatunk esszéket, melyek egy-egy motívum (tavasz, egyetemesség) kapcsán a költészet lényegét feszegetik. Egy Kormos István készítette interjúban, akárcsak több más beszélgetésben, szintén arról vall Nagy László, mit jelent számára a költészet. Az írások más része pályatársakról szóló meghitt emlékezés. A gazdag tematikus bibliográfiával záródó, fekete-fehér fotókkal illusztrált mű hiánypótlásra kiválóan alkalmas. [<<<]