Az 1948-ban nyugatra emigrált történész a Berni Egyetemen eltöltött évtizedeit az oktatás mellett a Szent Korona történeti és művelődéstörténeti kérdéskörének kutatásával töltötte. Ennek eredményeit az Osztrák Tudományos Akadémia gondozásában 1966-ban megjelent, Die Heilige Krone Ungarns című   [>>>]

Az 1948-ban nyugatra emigrált történész a Berni Egyetemen eltöltött évtizedeit az oktatás mellett a Szent Korona történeti és művelődéstörténeti kérdéskörének kutatásával töltötte. Ennek eredményeit az Osztrák Tudományos Akadémia gondozásában 1966-ban megjelent, Die Heilige Krone Ungarns című monográfiájában összegezte. A most magyarul is megjelenő művet a Szent Korona kutatástörténetének alapos és kritikus összefoglalását nyújtó bevezető nyitja meg. Ezt követően a korona alsó részéről értekezik, melynek kapcsán arra a következtetésre jut, hogy a tárgy nem eredeti alakjában vált a Szent Korona részévé, hanem a VII. Mihály bizánci császár ajándékaként I. Géza feleségéhez érkező, ismeretlen rendeltetésű tárgyat hazánkban alakították át III. Béla idején. Részletesen kifejti véleményét a bizánci női koronaformákról, és kritikai elemzést nyújt a témával kapcsolatos egyéb álláspontokról is. Hasonlóan széles körű ismeretek és kitekintés alapján tárgyalja a ?Corona Latina? kapcsán napvilágot látott véleményeket, s egyúttal alaposan körüljárja saját elméletének minden egyes pontját, mely szerint az eredetileg más rendeltetésű, 13. század első feléből származó, hazai készítésű ötvöstárgyat később illesztették össze az alsó résszel. Monográfiája utolsó részében a Szent Koronának a középkori hagyományban és a történelemben való szerepét vizsgálja. Bár elméletét az utóbbi évtizedek kutatásai sok esetben már meghaladták, a hazánkban szinte teljesen ismeretlen mű a téma iránt érdeklődő olvasók között valószínűleg nagy érdeklődést fog kiváltani. A jegyzetekkel ellátott kötet végén idegen szavak jegyzéke, a fejezetekben előforduló fontosabb idegennyelvű szövegek fordítása, személynévmutató, a szerzőről és munkásságáról szóló rövid tanulmány, kiadói utószó és a témához kötődő fekete-fehér képek 139 oldalas gyűjteménye kapott helyet. [<<<]