Az erdélyi származású, Kovásznán született írónő szenvedélyes hangú, önéletrajzi elemekkel átszőtt kötete az erdélyi, moldvai és bukovinai magyarság drámai történelmének egy meghatározó szakaszát, az 1938-1941 közé eső éveket mutatja be. A három részből álló ciklus második részének is számító kötet   [>>>]

Az erdélyi származású, Kovásznán született írónő szenvedélyes hangú, önéletrajzi elemekkel átszőtt kötete az erdélyi, moldvai és bukovinai magyarság drámai történelmének egy meghatározó szakaszát, az 1938-1941 közé eső éveket mutatja be. A három részből álló ciklus második részének is számító kötet élményanyagát, kézimunkahímzéseket gyűjtő asszonynak kiadva magát szerezte a szerző. Így juthatott el Moldvába, hogy az akkor és ott papíron nem rögzíthető gondolatait később regényes útirajzában fogalmazza meg. A míves stílusban megírt, megejtően szép képsorok olvasása közben szinte megelevenedni látszik az Olt vidéke, Torockó, Háromszék és Kovászna környéke. A kötet szereplői mind a túlélés százféle módját próbálgatják, keresve a megmaradás, az önmagukra találás egyre rejtettebb és keservesebben járható ösvényeit. Az itt élőknek szívszorító a sorsa - mert Ignácz Rózsa hősei mind jobb sorsra érdemes emberek, akik magyarságukból és társadalmi helyzetükből adódóan frusztráltak, életterüket és távlatukat vesztettek, perifériára lököttek, de mindezek ellenére él bennük, s szavakkal szinte megfogalmazhatatlan szándék, amely végül is a felszínen tartja őket. Kiben az egzisztenciális számítás, kiben a magyarság szolgálatából fakadó erő tartja a lelket, ám a szegély székely lányok "felemelkedésének" története szívszorító; Bukarestbe, Óromániába mennek cselédnek, ettől remélve sorsuk jobbra fordulását. A korabeli történelem hétköznapjainak cselekedeteiben értelmeződik egykori "madéfalvi veszedelem" megrendítő képsora is, amikor a székelység szétszóratása a kezdetét vette. A széles körben ajánlható kötet minden általános gyűjtőkörű könyvtára számára ajánlott beszerzésre. [<<<]