A Kossuth-díjas költő, Rába György legújabb verseskötetének címe (Disputa önmagammal) műfaji megjelölés és utalás költeményeinek belső formájára. Nem véletlenül került a borítóra Rembrandt önmagát kíméletlenül fürkésző két önarcképe (az élete során festett több tucatból). A 2006 után keletkezett,   [>>>]

A Kossuth-díjas költő, Rába György legújabb verseskötetének címe (Disputa önmagammal) műfaji megjelölés és utalás költeményeinek belső formájára. Nem véletlenül került a borítóra Rembrandt önmagát kíméletlenül fürkésző két önarcképe (az élete során festett több tucatból). A 2006 után keletkezett, főleg rövidebb versek drámai összeszólalkozások, szembesítések a lélek belső igazságai között. Az öncsalás nélküli összegző szentencia szerint "Az idők mindig olyanok/ nem leled bennük otthonod", de a keserűséget beszédesen ellenpontozza a mesteri formaművészet, a kötött ritmus és rímelés sugározta fegyelem, valamint a klasszikusainkra emlékeztető nyelvi érzékletesség. Rába félti az átalakulásban egzisztáló embert, a meglepetéseket tartogató jellemet az idő előtti, véglegesítő jelzőktől, definícióktól. Szemléletében szétválaszthatatlan a tárgyszerűség és a szubjektivitás. Nagy példaképeihez (Babits Mihály, József Attila, Szabó Lőrinc) hasonlóan ő is "gondok kereplője", "a való világ varázsainak mérnöke", önmagát elevenen boncoló sebész. Ha közel hét évtizedes pályáját korszakolnánk, az első nagy pályaszakasz hőseként az önmeghatározás lehetetlenségével viaskodó költőt nevezhetnénk meg, a másodikénak pedig azt a "földlakót", aki ugyan máig bizonytalan kiléte és sora dolgában, de bízik benne, hogy tapasztalatai, még kételyei is, közérdeklődésre tarthatnak számot. [<<<]