Németh László nagy nőalakjai közé tartozik Égető Eszter, noha maga is elismerte, hogy azok, akik az Iszony művészi értékeit kérik számon a róla szóló regényen, talán csalódással teszik le. Másfelől ez volt legkedvesebb műve, benne formálta meg élet és eszmény legtermészetesebb egységét. Égető   [>>>]

Németh László nagy nőalakjai közé tartozik Égető Eszter, noha maga is elismerte, hogy azok, akik az Iszony művészi értékeit kérik számon a róla szóló regényen, talán csalódással teszik le. Másfelől ez volt legkedvesebb műve, benne formálta meg élet és eszmény legtermészetesebb egységét. Égető Eszter, kinek életét a koalíciós időktől egészen a fordulat évéig követi nyomon a mű, tehát a huszadik század egész első felén átível, az ?őrültek? közt harmóniát teremtő emberi gondoskodás és egyfajta derű jelképe. De különös értéket ad a regénynek utánozhatatlan atmoszférája is, mely hamisítatlanul adja vissza a Csomorkány név mögé rejtett alföldi város, Hódmezővásárhely légkörét. A város mellett, mely az író választott hazája lett, a valósághoz és Németh László életéhez köti a művet a regényben felléptetett Méhes Zoltán tanár alakja is. A rögeszmés, önpusztító csomorkányizmustól körülvett, a második világháború után széthulló család utolsó számára megmaradt tagjáért élő Égető Eszter életébe a karnyújtásnyira lévő boldogságként lép be az író alteregója, aki tanítani kezdi, ám aki végül mégis öngyilkosságba kényszerül. A ?növényi ember? Németh László-i eszményképét talán leghitelesebben közvetítő regény legutóbb húsz éve jelent meg (Bp., Magvető, 1988.), érdemes a jelen kiadást, melyet Kaiser László látott el rövid, de tartalmas bevezetővel, állományfrissítés céljából mindenhova beszerezni, ahol a régi példányok elhasználódtak. [<<<]