Vladimir Nabokov botrányos regényét, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt, mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel szokás egy sorban emlegetni, pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint az efféle célokra törekvés. A felszínes megítélés oka az   [>>>]

Vladimir Nabokov botrányos regényét, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt, mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel szokás egy sorban emlegetni, pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint az efféle célokra törekvés. A felszínes megítélés oka az alaptörténetben rejtezik: Humbert Humbert, a negyvenes éveiben járó férfi kora ifjúságától betegesen vonzódik a még serdületlen lányokhoz. Az ő vizsgálati fogságban írt önéletrajza a keret, amelyből kibontakozik a cselekmény. A főszereplő véletlenül, New England egy álmos kisvárosában bukkan rá álmai megtestesítőjére, Doloresre, azaz Lolitára, s hogy a közelébe férkőzhessen, feleségül veszi annak anyját, Charlotte Haze-t. Az asszony rövidesen baleset áldozata lesz, és a férfi elindul tizenkét éves mostohalányával évekig tartó, céltalan, autós motelokon és olcsó szállodákon át vezető útjára. A gyerek az első pillanattól kezdve a szeretője, aki bár egyre inkább kiszolgáltatottan a modern, tipikus amerikai tinédzserek életét éli. Ugyanakkor a férfi a lány elvesztésétől retteg, ami törvényszerűen be is következik, mert az imádott Lo végül megszökik, évekre eltűnik mostohaapja életéből, és mikor újra felbukkan, már felnőtt, gyereket vár. Humbert amint kinyomozza a csábító nevét, felkeresi és lelövi. Jevtusenko orosz költő egy interjú alkalmával ezt mondta az íróról: Nabokov prózájából kihallani a sebészeti szerszámok zörejét. Hozzátehetjük, a tárgyilagos stílus, a szinte élveboncolás az emberi lélek, az érzelmek, életérzések művészi ábrázolásával párosul. A sokak által számon kért erkölcsi állásfoglalás hiánya ráirányítja a figyelmet a nyelvi kifejezés határait feszegető írói játékra, a mű jelentésrétegeire. Nabokov célja nem egy perverzió, a pedofília fölmagasztalása, vagy elítélése - a gyermekkor elvesztése, a felnőtté válás, a szerelem örök szenvedélye, a bontakozó amerikai álom kritikája szolgál kulisszául az én ketrecébe való bezártság metaforikus megfogalmazásához. A szerző szemlélete szerint ez a gyógyíthatatlan fájdalom a sorsa minden olyan művésznek, vagy inkább álművésznek, aki összekeveri az életet és a művészetet. A kultikussá vált remekmű hangulata alapján a divatos útregények képviselője is lehetne, s hogy mennyire a 20. századi világirodalom részévé vált, mi sem bizonyítja jobban, mint Stanley Kubrick 1962-es és Adrian Lyne 1997-es filmadaptációja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]