A svájci rendező és színházi teoretikus először 1899-ben német nyelven megjelent könyve a modern színházelmélet egyik alapműve, amely most először olvasható teljes egészében magyarul. Appia számára - sok más kortársához hasonlóan - Richard Wagner zenéje jelentette a fő inspirációt. A bayreuthi   [>>>]

A svájci rendező és színházi teoretikus először 1899-ben német nyelven megjelent könyve a modern színházelmélet egyik alapműve, amely most először olvasható teljes egészében magyarul. Appia számára - sok más kortársához hasonlóan - Richard Wagner zenéje jelentette a fő inspirációt. A bayreuthi operaelőadásokat látva fogalmazódott meg benne az az elképzelés, hogy ezek az előadások nem képesek kifejezni a wagneri drámák igazi szellemét. Ebben a művében az általa "szó-hangdrámaként" (Worttton-Drama) meghatározott wagneri művek színpadra állítási problémáiból kiindulva foglalja össze a rendezés, mint kifejezésmód elméleti alapelveit. Ideája szerint a színésznek, a díszletnek és a világításnak egységes egészként kell a térben kifejeznie a zenét. Függelékében a Trisztán és Izolda valamint a Ring-ciklus színpadképein keresztül mutat példát az elképzelések gyakorlati megvalósítására. A mű francia nyelvű kritikai kiadása alapján készült fordításhoz Kékesi Kun Árpád írt informatív utószót, a szerző elméleti és gyakorlati, színpadra állítói munkásságát is áttekintve. Elsősorban színházi szakemberek és az esztétikai kérdésekkel elmélyülten foglalkozók olvasmánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]