A francia író kisregénye egy haldokló idős ember monológja, aki egész életében ellenállt "az emlékekben való édelgésnek". Most mégis hátra tekint, először, hatvan évvel korábbi "első" haldoklására emlékezik, amikor tífusztól lázas tinédzserként feküdt a Bécs melletti szükségkórház fürdőjében. A   [>>>]

A francia író kisregénye egy haldokló idős ember monológja, aki egész életében ellenállt "az emlékekben való édelgésnek". Most mégis hátra tekint, először, hatvan évvel korábbi "első" haldoklására emlékezik, amikor tífusztól lázas tinédzserként feküdt a Bécs melletti szükségkórház fürdőjében. A második világháború végnapjaiban szülővárosából, Temesvárból menekült idáig a Vörös Hadsereg elől, legjobb barátja, Stefan biztatására és társaságában, akit Budapesten veszít el örökre. A francia, sváb, magyar és zsidó felmenőkkel is bíró elbeszélő Franciaországban telepszik le, itt találkozik nyolc év múlva a szintén keletről, az 1956-os forradalom bukása után Budapestről menekülő Zsuzsával. A nőnek kell betöltenie az otthon és Stefan elvesztése miatt érzett űrt, és cserébe elhatározza, hogy immár Suzanne-t elvezeti a "tejjel mézzel folyó vidékre". Az emlékezethez hasonlóan asszociatívan felépülő, az időben előre-hátra haladó, szikár nyelven megszólaló mű mesteri módon kelti életre a száműzetésben születő és a halál közeledtével felszámolódó identitást, amely egy budapesti hazugsággal veszi kezdetét, majd egy egész életen át tartó feledés és tagadás próbálja egyben tartani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]