Az erdélyi néprajzkutató tanulmánya öt gyergyói népi önéletírást bemutatva és elemezve vizsgálja az egyéni identitás konstrukciójának folyamatát, illetve az íráshasználat megítélését, változását egy közösségen belül. Az autobiográfiai szövegeknek mindig is kiemelt jelentőséget tulajdonított a   [>>>]

Az erdélyi néprajzkutató tanulmánya öt gyergyói népi önéletírást bemutatva és elemezve vizsgálja az egyéni identitás konstrukciójának folyamatát, illetve az íráshasználat megítélését, változását egy közösségen belül. Az autobiográfiai szövegeknek mindig is kiemelt jelentőséget tulajdonított a néprajztudomány, a legutóbbi időben Keszeg Vilmos neve fémjelzi azt az erdélyi műhelyt, amely az antropológiai és történeti módszereket és szemléletet is bevonva elemzi ezeket a különleges szövegeket, és általában a történetmondás működését és szerepét, és ahonnan ez a dolgozata is kikerült. A szerző először összefoglalja a népi írásbeliség és az autobiográfiákkal kapcsolatos kutatások elméletét és kutatástörténetét, majd egyenként mutatja be a vizsgálatába bevont szerzőket és írásaikat. A következő részben értelmezései foglalkoznak a szerzői intencióval, a szövegek nyelvezetével és kontextusával, valamint sorra veszi azokat a populáris regisztereket, amelyek megszólalási lehetőséget adnak a visszaemlékezéseknek. Végül a gyergyóiság mint regionális identitás megjelenését vizsgálja forrásaiban. A részletes irodalomjegyzék mellett az önéletrajzok szerzőit és kézirataikat bemutató fényképmelléklettel kiegészülő kötet a gyergyói helyismereti gyűjteményekben és a néprajzi gyűjtőkörű könyvtárakban érdemes beszerezni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]